A helyzet az, hogy mostanában egyszemélyes interaktív show-vá kezdek válni. Abbahagyom, mielőtt mindenki rájönne! :D
Meglepően szomorú hír az, hogy egy 4 hónapos gyermek meghalt a tesómék bölcsődéjében. Aznap pont szabadnapos volt a tesóm, meg nem is az Ő csoportjában történt, de akkor is, ez elég megrázó esemény.
Így a héten tartottak is nekik ilyen pszichológiai elbeszélgetést a történtekről. Mi itt Magyarországon vajon mikor jutunk el idáig, hogy ilyen szinten figyeljünk a dolgozóinkra?
A másik, hogy hát szegény kisgyermek egyszerűen elaludt. Nem tudtak róla, hogy valami baja/betegsége lett volna, nem sírt. Anyukája ment érte délután, a nevelőnője, vagy minek hívják a néniket a bölcsődében ment, hogy felébressze, mert aludt - ilyen kis szobában alszanak, ahol sok ágy van egy helyen és sötét, egy ajtóval elválasztva a többi, ébren lévő és játszó gyermektől - és akkor hoppá, nem él a gyermek. Próbálták élesztgetni, jött a mentő az is próbálta, de nyilván késő volt
Feltételezem, hogy azért kapom egyre másra anagyon problémás nem könnyű embereket magam köré, hogy türelmet gyakoroljak. Pedig már tök jól bírom a stresszt. A HR-es fickó is megmondta, aki a Lufthasa-nál a személyiség tesztet töltette velem: 4 pontot kaptam arra a részre, amire az átlag 10-12-őt, és itt a kevesebb volt a jobb, merthogy azt mérték, hogy adott helyzetben, amikor jól bepánikolhatnék mennyire valószínű, hogy bepánikolok. Tehát ezektől a türelmi próbáktól a stressztűrésem iszonyú jó, de még mindig nem vagyok elég türelmes. Hurrá!
Az ehhez kapcsolható és a tapasztalataimból adódó törvényszerűség pedig az, hogy minél zseniálisabb agyú egy ember annál antiszociálisabb, és ez 99,9%-ban igaz.
Bennem pedig tökéletes egyensúlyban van a zsenialitás és a szocializáltság.
Balance, balance...
Meglepően szomorú hír az, hogy egy 4 hónapos gyermek meghalt a tesómék bölcsődéjében. Aznap pont szabadnapos volt a tesóm, meg nem is az Ő csoportjában történt, de akkor is, ez elég megrázó esemény.
Így a héten tartottak is nekik ilyen pszichológiai elbeszélgetést a történtekről. Mi itt Magyarországon vajon mikor jutunk el idáig, hogy ilyen szinten figyeljünk a dolgozóinkra?
A másik, hogy hát szegény kisgyermek egyszerűen elaludt. Nem tudtak róla, hogy valami baja/betegsége lett volna, nem sírt. Anyukája ment érte délután, a nevelőnője, vagy minek hívják a néniket a bölcsődében ment, hogy felébressze, mert aludt - ilyen kis szobában alszanak, ahol sok ágy van egy helyen és sötét, egy ajtóval elválasztva a többi, ébren lévő és játszó gyermektől - és akkor hoppá, nem él a gyermek. Próbálták élesztgetni, jött a mentő az is próbálta, de nyilván késő volt
Feltételezem, hogy azért kapom egyre másra a
Az ehhez kapcsolható és a tapasztalataimból adódó törvényszerűség pedig az, hogy minél zseniálisabb agyú egy ember annál antiszociálisabb, és ez 99,9%-ban igaz.
Bennem pedig tökéletes egyensúlyban van a zsenialitás és a szocializáltság.
Balance, balance...
