a magány abszolút

A következőképpen gondolom: a magány abszolút. Illúzió akármi mást elképzelni. Ennek légy tudatában. És próbálj meg eszerint cselekedni. Semmi mást ne várj, csak rosszat. Ha mégis valami kellemes történik veled, annál jobb. Soha ne hidd, hogy fel tudod oldani a magányt. Az abszolút. Elképzelhetsz közösséget különböző dolgokban, vallásban, politikában, szerelemben, művészetben, és így tovább - de ez a közösség csak fikció. A magány változatlanul teljes. Csalárd elképzelésed támadna a közösségről? Soha ne felejtsd el, hogy ez csak illúzió. Akkor nem fogsz csalódni később, ha majd minden visszatér a rendes medrébe. Az abszolút magány tudatával kell élnünk. Akkor nem panaszkodunk, nem jajveszékelünk többé. Akkor az ember valóban védett, és bizonyos megnyugvással tudja elfogadni a céltalanságot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hagyjunk mindent abba. Azt hiszem, hogy az embernek csinálnia kell addig, ameddig tudja. Még ha csak azért is, mert jobban érzi magát, ha mindent megtesz, mintha feladja a játszmát.

/ Ingmar Bergman :: Jelenetek egy házasságból :: Johan szavai Mariannehoz A siralom völgye jelenetben /